Fej vagy has?

„Gazdátlan” funkcionális emésztőszervi betegek kezelése komplex orvosi-pszichológiai módszerrel

 

Mit jelent az, hogy „funkcionális emésztőszervi betegség”?

Ide sorolunk minden olyan hasi panaszt, amelynek hátterében szervi elváltozást nem tudunk kimutatni.  Nagyon gyakori, becslések szerint jelenleg minden második-harmadik embert érint.

Milyen képet mutat?

A típusos betegség hosszú ideje, esetleg évtizedek óta fennáll. A tünetek rendkívül változatosak: torok-fájás, mellkasi panaszok, gyomor-égés, puffadás, hasi fájdalmak, székelési problémák. Ettől függően kapja meg a „címkét”, vagyis a diagnózist: atípusos reflux-betegség, nem-erozív reflux, diszpepszia, irritábilis bél szindróma (IBS), epeúti diszkinézis és sorolhatnám.

Érdekes, hogy amilyen változatosak a testi tünetek, olyan sok hasonlóság fedezhető fel a lelki alkatban: szorongó emberekről van szó, akik nagyon erős betegségtudattal élhetnek, és gyakran számolnak be életviteli nehézségekről, gyerekkori traumákról. (Ha megkérdezzük!)  

Vannak jobb, akár tünetmentes, és vanak rosszabb időszakok. Szélsőséges esetben a beteg egész életvitelét befolyásolhatják a panaszok: nem mer közösségbe menni (fél, hogy nem jut el időben a WC-re, mi lesz, ha meghallják a bélmozgásait), nem mer enni sem, kedvetlen, rosszul alszik, fáradt.

A betegek gazdátlanok, mert bár a diagnózis megszületéséig, vagyis a szervi eredet kizárásáig a gasztroenterológián számos vizsgálat történik, speciális szakorvosi teendő ezt követően már nincs. A háziorvos elvben segíthetne, hiszen ő ismerheti jobban betegei személyiségét, körülményeit, egészségi állapotát. Azonban a háziorvosi rendelők munkarendje, zsúfoltsága sajnos éppen azt teszi lehetetlenné, ami a legfontosabb lenne: a minőségi, időigényes kapcsolatot orvos és páciens között. Ezért aztán a látványos testi panaszokra koncentrálunk és tüneti szerekkel próbálkozunk, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az eredmény? Panaszos, sokszor elégedetlen betegek, leletek gyűjtögetése, frusztrált orvosok.

A holtpontról úgy tudunk emozdulni, hogy nem csak a tünetek, hanem a háttérben álló okok megszüntetését célozzuk meg, amit a bél-agy tengely  működési zavarában kell keresnünk.

 Bél-agy tengely, vagyis a bél és az agy együttműködése

A bélrendszer és az agy idegi és hormonális utakon  folyamatosan kommunikál egymással, így kölcsönösen befolyásolják egymás működését.

A bél közérzetét a bélflóra és a bélfal állapota, illetve az emésztés folyamata határozzák meg. Erről a bél-idegrendszer, bélflóra és a bélfalban elhelyezkedő immun-apparátus együttese  számol be az agynak.

A végállomás a prefrontalis agykéreg és a limbikus rendszer. Ezek felelősek lelkünk közérzete, vagyis a tanulási készség, motivációk, memória, hangulat, érzelmek alakulásáért. A kört bezárja, hogy innen a bélműködést szabályozó jelzések indulnak útjukra a bél irányába.

Vegyük észre, hogy a tudat szintjéig nem terjed a kommunikáció! Az ember hajlamos tudatát úgy tekinteni, mint életének fő irányítóját. Hogy ez mekkora tévedés, arra a bél-agy tengely az egyik bizonyíték.

 

Elménk és emésztőrendszerünk közérzete tehát nem választható el egymástól. Ebből adódóan az emésztés és a bél problémái nyomot hagynak a lelkiállapotunkon és fordítva, a lelkiállapot befolyásolja a bélműködést, úgy is fogalmazhatunk, hogy egymás nyelvén beszélnek. A jelzések keveredése okozza a funkcionális emésztőszervi betegségek színes tüneti képét.

Pédául az évek óta fennálló puffadásos panaszok hátterében állhatnak lelki problémák is, illetve egy konfliktusos élethelyzet nem csak a hangulatra, hanem a bél állapotára is rányomhatja bélyegét.

Ezért nem elég a tünetek kezelésére szorítkozni! A gyógyuláshoz vezető út mindenki számára egyéni és gyakran hosszadalmas, de érdemes végigjárni.

 

Első találkozás az orvossal

A gyógyuláshoz vezető út meghatározó állomása. Ekkor dől el, megbízik-e a beteg az orvosban és életképes lesz-e hosszabb távon kettőjük együttműködése, ami a gyógyulás feltétele. A hagyományos, tekintélyelvű orvos-beteg kapcsolat itt nem működik!

Az első beszélgetés során körvonalazódik a páciens személyiségének és betegségének összképe. A tünetek részletezésén túl nélkülözhetetlen, hogy megismerjük, milyen a páciens általános egészségi állapota, étkezési szokásai,  életmódja, élethelyzete, lelkiállapota. Megelőzte-e valamilyen esemény a panaszok jelentkezését? A csecsemő- és gyerekkori eseményeknek is lehet jelentőségük. 

Én ekkor szoktam röviden elmagyarázni a bél-agy tengely működését. Ennek ismeretében lehet a testi szinten túllépve, test és lélek (vagyis a bél-agy tengely) együttműködésének zavaraként értelmezni a panaszokat. Ezt nevezzük a probléma átkeretezésének.

Ezután a beteg általában már maga fogalmazza meg, mit kell (kellene) változtatnia az életmódján, élethelyzetén. Az is lehet, hogy már első alkalommal kiderül, valamilyen konkrét, traumatikus esemény után kezdődtek a panaszok. Ennek felismerése már önmagában megkönnyebülést jelent, hiszen megszabadítja a pácienst a szervi betegség fenyegetésétől.

Nyilvánvaló, hogy bár nagyon fontos tényező, az átkeretezés még nem jelent gyógyulást. Azonban ha bizalomteli személyes kapcsolat alakul ki az orvossal, a tovább találkozások során segíthetjük a beteget az élet-út egyengetésében is.

Előfordul, hogy átmenetileg gyógyszeres kezelésre is szükség van: savgátló szerek, motilitás-szabályozók, akár szorongás-oldók vag antidepresszánsok adása is szóba jöhet. Alapelv azonban, hogy ezt csak a szükséges legrövidebb ideig alkalmazzuk! Hosszabb távon ugyanis a mellékhatások veszélye mellett a dependencia veszélye is fennáll: a betegben kialakulhat az a meggyőőződés, hogy az ő jól-létének feltétele a gyógyszeres kezelés.

Vannak azonban még lehetőségeink a bél-agy tengely mindkét végpontján, és ezek a bélflóra és az étrend,  étel-intolerancia kérdése, illetve a pszichoterápia területei.

 

Bélflóra és étrend

A bélben sok milliárd (tízszer annyi, mint testünk összes sejtje együttvéve) mikroorganizmus él, túlnyomórészt különféle baktériumok. Összetétele minden embernél más, egyedileg, genetikusan meghatározott, mint az ujjlenyomat.

 

 

a bélcsatorna képe belülről (scanning elektornmikroszkópos kép)

 

Látható, milyen dzsungel-szerű, színes képet mutat a „bél-világ”.

A mikroorganizmusok közössége   önálló társadalmat alkot.

 

 

 

A bélflóra jelentőségét nem lehet túlbecsülni: részt vesz az emésztésben, anyagcseretermékeivel táplálja a bélfalat és az itt levő szerotonin-termelő sejtrendszert, idegrendszeri hírvivő anyagokat termel (szerotonin, GABA, dopamin), a bél immun-apparátusával folyamatos kölcsönhatásban állva befolyásolja a gyulladásos folyamatokat.

Röviden: ép, erős bélflóra a záloga a jó emésztésnek éppúgy, mint a testi és lelki egészségnek.

Kérdés, hogyha mindenkinél más, mégis milyen az egészséges bélflóra?

A kulcsszó a diverzitás. Minél több törzs alkotja, minél színesebb mintázatú a bélflóra, annál jobban ellenállóbb a kórokozók elszaporodásával szemben, és annál élénkebb kommunikációt folytat az immun- és idegrendszerrel. Az első három élet-év, a bélflóra kialakulása suzempontjából is döntő jelentőségű. A diverzitás sajnos az életkorral csökken, de nem mindenkinél egyformán. Például az úgynevezett „szuper-öregek”, vagyis azok az idős emberek, akik hetven éves koruk után is aktív fizikai-szellemi életet élnek, sokkal színesebb, nagyobb diverzitású bélflórával bírnak, mint átlagos kortársaik. 

Sokat tehetünk azért, hogy gyerekeink és mi magunk is erős, egészséges bélflóra büszke tulajdonosa legyünk.

Mit tehetünk a gyerekeinkért?

Már a magzati életben megtelepszenek az első lakók a béltraktusban. Tudjuk, hogy az anya tartós stressz-álapota a terhesség alatt azt is befolyásolja, mely törzsek legyenek azok. Aztán a szülés módja: császár-metszéssel született babák a hüvelyflóra helyett a bőr baktériumaival találkoznak. A szoptatás a legfontosabb tényező:  a bélflóra gerincét alkotó Bifido- és Lactobacillus törzsek ekkor erősödnek meg. Fontos az is, hogy feleslegesen ne sterilizáljuk a csecsemő környezetét, hiszen ez is akadályozza a diverzzitás kialakulását!

A megfelelő időben történő hozzátáplálás  és az antibiotikus kezelések lehetőség szerinti mellőzése már igen jó alapot ad a kisgyerekkori és felnőttkori egészséges bélflóra kialakulásához.

Mit tehetünk felnőttként önmagunkért?

1. tartsunk prebiotikus étrendet!  Más szóva, járjunk a bélflóra kedvében! Kedvencei a hagyma, almahéj, banán, bab, spárga, csicsóka, és általában a rostban gazdag ételek. A napi ajánlott rost-mennyiség 25-40 gramm, ami annyit jelent, hogy ételeink fele nyers zöldség-gyümölcs (inkább zöldség!) kellene, hogy legyen. A csontleves zselatin- és aminosav-tartalma nagyon jó étel a bélflóra számára is. Az erjesztett, savanyított ételek, mint joghurt, kefír, kovászos uborka, savanyú káposzta, pedig mikroorganizmus-tartalmuk miatt is ajánlottak.
2. éjszakai pihenő: a bélflórának is szüksége van pihenésre! Ha éjszakánként mintegy 12 órán át böjtöt tartunk, jó alkalmat adunk arra, hogy regenerálódjon.
3. 3.       kerüljük a tartósítószerek, gén-módosított élelmiszerek, emulgeálók fogyasztását. Ezek mind csökkentik a bélflóra diverzitását és kedveznek a kórokozók elszaporodásának. 
4. 4.       lehetőség szerint kerüljük a tartós stresszt, mert: hajlamosít a kórokozók elszaporodására, növeli a bélfal gyulladásos hajlamát, szétzilálja a bélflórát.
5. csak akkor szedjünk antibiotikumot, ha indokolt! Az antibiotikum nem válogat: a kórokozókat és a bélbaktériumokat egyformán pusztítja, és így előidézheti akár életveszélyes baktérium-törzsek túlszaporodását is. (Ilyen például a napjainkban egyre gyakoribb, rettegett Clostridium- fertőzés).

Probiotikumok

Olyan táplálék-kiegészítők, amelyek élő vagy elölt baktérium-törzseket, esetleg élesztőgomba-kivonatot tartalmaznak.

Bélflóra-erősítő szerepük nem egyértelmű, mivel nem biztos, hogy a meglevő társaság befogadja őket. Annyi biztos, hogy a kórokozók elszaporodásának gátját jelenthetik, illetve immun-erősítő hatásuk van. Antibiotikus kezelés mellett élő törzseket tartalmazó probiotikum szedésének nincs értelme (legfeljebb akkor, ha a két szer bevétele között legalább 3 óra telik el). Az immunrendszer betegségeiben tilos probiotikumot fogyasztani!

 

Étel-intolerancia

Mint láttuk, prebiotikus étrenddel, vagyis a bélflóra „jól tartásával” sokat tehetünk emésztőrendszerünk, ezáltal lelkünk egészségéért. 

A funkcionális emésztőszervi betegségekhez azonban gyakran társul az étel-intolerancia problémája is, ami a betegeket sokszor étrendjük drasztikus és indokolatlan megszorítására sarkallja.

Étel-intoleranciának nevezzük azt az állapotot, mikor egy bizonyos ételféle, élelmiszer-kombináció, vagy valamilyen ételféléből nagyobb mennyiség okoz puffadást, hasi fájdamakat, székelési problémákat. Ennek oka lehet emésztőenzim-hiány, a bélmozgások károsodása, vagy az étel közvetlen hatása. Bár panaszok forrása lehet,  NEM jár szervi elváltozásokkal, NINCS szükség szigorú diétára!

Az étel-intolerancia laboratóriumi vizsgálatára szolgáló teszteknek sok értelme nincs, hiszen nem megbízhatóak, néhány hét különbséggel is eltérő eredményeket adhatnak.

Mi hát a teendő? Ne együk azt, ami panaszt okoz!

A bűnös azonosítása sokszor nem egyszerű, ezért hasznos lehet az étel-napló vezetése. Jegyezzük fel, mit ettünk (nem csak azt például, hogy „kefír”, hanem azt, hogy „Danone kefír”, mert minden készítményben más és más adalék-anyagok vannak) egy bizonyos időszakban, és keressük az összefüggést az étrend és a panaszok jelentkezése között.

Ha az étel-napló nem vezet nyomra, a FODMAP diétával próbálkozhatunk. Ez egy 3 hetes, meglehetősen szigorú, a leggyakrabban panaszokat okozó szénhidrát-féleségekben szegény étrend tartását jelenti, amit követően 3 naponta fokozatosan, egyenként bővítve tudjuk kiszűrni a problémás ételféléket.

„Mentes” diétát csak indokolt esetben tartsunk, mivel táplálkozási hiány-állapotokhoz, bélflóra- károsodáshoz vezethet!

Ha liszt-érzékenységre van gyanúnk, a gluten-mentes étrend bevezetése előtt feltétlenül tanácskozzunk szakemberrel, mivel a korrekt vizsgálatokat és diagnózist az ilyen diéta szinte lehetetlenné teszi.

Szigorú étrendi megszorításra van szükség: igazolt liszt-érzékenység és étel-allergia eseteiben!

Pszichoterápia: egészségpszichológiai és pszichoterápiás technikák

A pszichoterápiának mindenképpen helye van a funkcionális bélbetegségek kezelésében, hiszen mint láttuk, lelki folyamatok is állnak a háttérben. Természetesen nem minden betegnek van rá szüksége, de biztosan többen vennék hasznát, mint ahányan élnek a lehetőséggel. Az első orvos-beteg találkozón általában kiderül, van-e pszichológus segítségét igénylő lelki komponens. Ilyen esetben érdemes minél előbb felvenni a kapcsolatot szakemberrel!

A pszichoterápia célja az, hogy a beteget saját lelki erőforrásai mozgósításával segítse tüneteinek értelmezésében, gondolkodásának pozitív irányba terelésében, probléma-megoldó és kommunikációs készségének javításában.

Néhány alkalmat igénylő, rövid terápiákról van szó, és itt is a személyre szabottság elve érvényesül: számtalan lehetőség közül választja ki a terapeuta a beteg számára legmegfelelőbb módszert.

Összefoglalva

A funkcionális emésztőszervi betegek kezelésében komplex, a  testi és lelki problémák egyidejű kezelésétől várhatunk igazi gyógyulást.

A gyakorlatban ez a beteg és a gasztroenterológus bizalomteli, hosszabb távú együttműködését jelenti, amely kiegészülhet pszichológus segítségével.

Így léphetünk a valódi gyógyulás útjára, ami a páciens számára a tünetmentessség mellett a  harmonikusabb élet lehetőségét is jelenti. A szakember számára pedig megadja az ember-központú, személyre szabott gyógyítás örömét.